Szellemi intelligencia

A szellemi intelligencia születésekor olyan mint egy csecsemő. Magatehetetlen, épp hogy csöppnyi szemeit nyitogatja, igazán önállóan nem képes cselekvésre. Sokat kell vele foglalkozni, olvasni, szellemi tanításokat hallgatni, meditálni (ehhez kezdetben ajánlott segítség), illetve rendszeresen energetikai gyakorlatokat végezni (hisz ezzel fogjuk táplálni). Időbe telik mire bármi változást észlelünk, s ilyenkor mutatkozik meg, ki, mennyire gondolta komolyan azt, amibe belevágott.

Ahogy egykori tanítóm mondta, "jobb bele sem vágni, mint aztán tele sérülésekkel sehová sem jutni."

A szellemi intelligencia fogalma nem könnyen definiálható. Pont ez az a pont ahonnan kiindulhatunk, vagyis a definíciókon túlról. Itt már jelentős képességek ébredéséről beszélünk, spontán intuícióról, melyek nem definiálhatóak (hisz az elmén túl vannak).

Ezekben az állapotokban olyan tér nyílik számunkra, melyet addig még hírből sem ismertünk. Ide nem jut el a hétköznapi felszínesség, ennél fogva nem képes lehúzni, és elanyagiasítani. Ez kb. olyan lenne mintha a holdat vagy a napot akarnánk a földre rántani, csak hogy átöleljük, megragadjuk. A keleti kultúrákban ezért ezt az állapotot az égen repülő (egy fejű) kígyószerű-sárkánnyal ábrázolták. Fent száll a magas égben, földi dolog nem érinthetik, s hátára csak azok képesek felülni, akik a "földi dolgoktól elrugaszkodtak."