❈ Összhangba magaddal ❈ 


Miért nehéz a tao elsajátítása?

Korunkban divatosak a keleti tanítások, mégis azt látni, hogy a nyugati világban csak keveseknek sikerül megértenie - megtapasztalnia a lényeget. A többség csak a felszínt kapirgálja... és így félrevezetik, becsapják, vagy becsap vele másokat. Egyik sem szerencsés...

Nem lehetséges, és nem is szükséges, hogy mindenki taoista (vagy épp buddhista) legyen. A tao felismerése sosem volt egyszerű feladat. 

Nézzük a tradicionális megközelítést a "mester - tanítvány" viszonyában:

1. A tanár (a mester) és a tanuló viszonyaa mesternek mindig távolságot kell tartania a tanulótól. Ez ellentmond jelen korunk modern (?) megközelítésünknek, de sok kellemetlen helyzetet (meg nem értettséget, félreértést) előzhetünk meg vele. Ahogy a tanításokban áll: általában a tanulónak igen nehéz felülmúlni a mestert (ez a feltétele, hogy a tanítványból egyszer mester lehessen), ill. a mesternek nem szabad a diák "pajtásává" válnia. Ezt a nyugati emberek egyszerűen nem értik... Azt hiszik egyenrangúság van köztük, de ez téves szemlélet. A mester nem több a tanulónál, csak magasabb szintű megértése van a dolgokról, ezért ő a mester. Erre van egy mondás.

"A tanuló elméjében sok lehetséges megoldás létezik, míg a mesterében csak Egy".

2. A "szótlan művészet tanításának" módja (az alapok elsajátítása után) természetesen szó nélkül történik. Emiatt nehéz felmérni (egy külső szemlélő számára és olykor a tanuló számára is), hogyan áll valaki a tanulásban. Ennek oka, hogy a mesternek nem az a dolga hogy "jobban tudja a dolgokat mint a tanuló" hanem, hogy a tanuló önmagától ismerje fel a lényeget (a gyakorlatokon keresztül)...

3. A tanár a "szülő", a tanuló a "gyerek". A tanárnak, kedvesnek és megfontoltnak kell lennie a gyermekkel szemben, a gyermeknek, engedelmesnek és türelmesnek kell lennie. Ezek a konfuciánus attitűdök ellentétben állnak a modern megközelítéssel, ahol nem szeretjük az ilyen hierarchikus megkülönböztetéseket. Képzeljük el, ha vakok lennénk - hogyan vezethetne minket bárki is, ha mi jobban tudjuk mikor- mit kell tennünk, mint az aki vezet? Ugyan így rá kell magunkat hagyni a tanítóra, mesterre, mert valóban süketek és vakok vagyunk hozzá. Ha nem így lenne nem lenne szükség a mestere. Ha ezt nem tudod elfogadni, az azt mutatja hogy túl nagy az EGO ahhoz, hogy ezt az utat járd. "Kisebb száj, nagyobb szerénység!"

4. Más az időérzékelés. A mester azt feltételezi, hogy az időkeret az ember hátralévő élete lesz. Ezért nem sürget semmit, ráhagyja magát az "élet bölcsességére" és a szerint vezeti a tanulót. Egy nyugati ember osztályzatokra, félévekre, meghatározott időkeretekben, teljesített egységekben gondolkodik, míg a valódi tanulás egész életen át tart.

5. Azok a művészetek, amelyek egy egész embert követelnek meg, a komplex emberi működés tanulmányozását követelik meg. Ma a világban csak részeket (gyors előnyöket) akarunk megszerezni, és azt hisszük azok teljesek, egészek, minden problémánkra megoldást adnak. Vannak, akiknek a fizikai vonatkozásaival (pl. a gyakorlatokkal) vannak gondjaik, míg másoknak energetikai, vagy szellemi megközelítések okoznak nehézséget. Kevesen akarják egész életüket a Tao művészetének elsajátítására szentelni – pedig ez tényleg ennyi ideig tart.

A taoizmus elsajátításához sok türelemre, kitartásra, alázatra van szükség, és ezekben az erényekben a nyugati emberek rosszul állnak..

"Ha jó gazdád van, tekintsd magad szerencsésnek"

A legtöbb nyugati ember már a kezdeteknél feladja – ennek oka részben az, hogy számukra idegen az a mentalitás- világlátás amivel e művészet rendelkezik, valamint szociális- társadalmi beágyazottságunk is másról szól… Túlságosan elrugaszkodtunk eredendő természetünktől, s nincs bennünk kellő alázat, hogy elfogadjuk mások útmutatását. Mindenben logikát, értelmet, vagy szociálisan deformált érzelmi elvárásainkat keressük. Ezért csalódnak oly sokan, de ezekről nem a mester tehet. Higgyük el, tiszta szándékkal, és tiszta tudattal, mindenféle érdek nélkül tanít bennünket. Amit mond, vagy mutat nekünk az-az eredendő állapot(unk).

A mesterek mindig az "életútjukon járnak", így könnyen belátják, ha valaki nem hajlandó elköteleződni, ők tovább állnak. Ha valaki elhagyja az ösvényt, ne várjuk el, hogy a mester továbbra is ott maradjon, ránk várva... A mester az ösvényen marad, és mire észbe kapunk, ő már régen messze jár...


Tao (dao)

Azt mondják, a tao megismerhetetlen és rejtélyes... "bármi, amire rámondjuk hogy a tao, az már biztosan nem is az" - szól a tanítás.

Járjunk ennek kicsit utána. A tao nem behatárolható, nincsenek formái, keretei, mégis mindenben benne van... ennél fogva bármi amire rámondanánk, hogy "ez" vagy "az" a tao, kerettel, formával rendelkezne, és mint azt az előbb megjegyeztük, keretek közé, azaz formába nem zárható - vagyis az nem a tao.

  • Ez az abszolút, végtelen (kozmikus) tér (amelyben a föld is benne foglaltatik, minden tárgyal, dologgal, élőlénnyel), vagy ha jobban teszik, buddhista kifejezéssel élve az üresség. Ebből az ürességből születik minden, s ide is tér vissza, megállíthatatlanul, feltartozhatatlanul. 
  • Ez az üresség nem a semmi. Ellenkezőleg, ebben van benne a "minden". Az üresség a minden! Mindennek eredendően üresség természete van, bár ezt jelen elanyagiasodott világunkban nem könnyű belátni. Pedig mindennap a szemünk előtt van... Nézzük az évszakok változására - hová lesznek a nyári virágok, s ősszel a falevelek? Hová lesz a tél hava, miután felmelegszik a levegő? Hová lesznek az emberek, miután kialszik bennük a fény? Hová lettek a pillanatok, melyek pár napja történtek velünk? Emlékekké lettek, majd szép lassan elhalványulnak, s eltűnnek. Miután itt hagyjuk e létet, lassan senki sem fog emlékezni rájuk...

A tao-t szinte lehetetlen meghatározni, s valójában nem is szükséges, ettől nem lennék hozzá közelebb (sőt), mégis "nyakon csíphetjük", s ez által megismerhetjük működését.

A tao az állandó változás maga, a többi mulandó. Csak a változás örök. Csak a tao örök! És ez minden pillanatra, minden lényre, minden jelen létezőre igaz.

A tao az abszolutum, ennél fogva elme által felnem fogható. Hogy mégis valamit kezdhessünk vele, osszuk fel két részre (és nem ketté)

Ez a           YIN           YANG         kettősége

Mivel ezek abszolotumok, tisza felfogásuk nem egyszerü. Ha azt monjuk nő-férfi, sőtét-világos, ég-föld még csak meg sem közelitettük, ezek maximum csak a Tao árnyékai lehetnének... ennél azért sokkal többről van szó.

Vizsgáljuk hát tovább, vegyük három részre...

Égi alap - Emberi alap - Főldi alap 

Az Égi Alap, a Yang típusú energia összesűrűsödése, az égen található, csillagok és bolygók formájában. Ezek az égitestek folyamatosan energiát sugároznak a Földre és a rajta élő emberekre. Befolyásolják a Föld felszínén zajló természeti folyamatokat, így az emberek életét is. A kínai felfogás szerint a különböző bolygók testi szinten való megjelenései a belső szervek. A Yang felhalmozásának és az energia felemelésének következményeként a mozgás könnyeddé és lággyá válik. A gondolkodás tágas és szabad lesz, örömöt halmoz fel a tudatban.

Ha a Yang energia megszilárdul, vagyis veszít aktivitásából, akkor Földi Alapként fog megjelenni. A Földi Alap tartalmazza mindazokat a különleges rezgéseket kibocsátó ásványokat és érceket, amelyek a Föld belsejében nyugszanak. Ezeknek a sugárzásoknak döntő szerepük van az emberi test táplálásának szabályozásában. A kínai felfogás ugyanezen Földi Alap megjelenésének tartja a növény- és állatvilág létét is.

Ha megfelelő Yang (Égi Alap) és Yin (Földi Alap) halmozódi fel a gyakorló testében és tudatában, akkor e kettő találkozásából egy új Alap fog megszületni, melyet Emberi Alapnak hívnak. Az Emberi Alap kimondottan az emberre jellemző sajátosságokkal bír: egyik fő tulajdonsága az, hogy képes kezelni a másik két Alapot, a Földit és az Égit.

Mivel kezdetben ezekkel az alapokkal is igen nehéz bármit is kezdjünk, osszuk további részekre.

Ez lesz az Őt elem (melyek valójában nem elemek) 

Ez a : Fa, Tűz, Föld, Fém, Víz

Ezek a fogalmak talán ismerösök lehetnek a keleti (kínai) asztrológiából, keleti gyógyászatból, illetve a feng-sui-ból.

  • Innen már elindulhatunk. Az első lépés a test(ünk) rendezése. Fentről lefelé haladva építsük le a felesleges dolgokat... rossz, negatív gondolatok, erőtlen- helytelen testtartás, stb... egészen a lábakig. Ha ezzel megvagyunk építsük fel (helyesen) a lábaktól a fejtetőig... (ehhez nem árt segítség)
  • Ha meg vagyunk, folytassuk a légzésük rendezésével. Ez részben segíti az előző lépés elmélyülését, részben új energiákat ismerhetünk meg általa... ehhez természetesen sok féle légzést kell elsajátítsunk, ill. ismernünk, mikor- melyiket- mire használjuk.
  • Innen tovább lépve megismerkedhetünk a bennünk (és körülöttünk) lévő energia fajtákkal, azok mozgásával, hatásaival.
  • Eközben elkezdhetjük a szellemi gyakorlatainkat is megalapozni, bár mielött ebbe belekezdenénk egy képzett személlyel (szellemi emberrel - és itt még fontos, hogy legyen emberi teste!) beszélgetésben tisztáznunk kell, hogy mi a valódi célunk... e nélkül jobb el sem indulni!

Természetesen az elöbb leírtakhoz még sok egyéb gyakorlatot hozzá füzünk, a leírtak nagyvonalakban vázolta a kezdeti lépéseinket... Ahhoz, hogy mélyebbre jussunk (vagyis bármilyen valódi változást elérjünk - amiből már nem esünk vissza) sok hónapnyi, évnyi gyakorlás szükséges - azaz mindennapi rutinná kell váljanak. 

E nélkül nem kelünk, nem fekszünk le... nem étkezünk, s nem üritünk... nem foglalhatja el a fontossága semmi külső zavaró dolog, történés... ez a kezdetben nagyon fontos. Ha gyorsabban szeretnénk haladni, jó alkalom erre egy megfelelő személlyel az elvonulás, akár csoportosan, akár egyénileg. Itt mással sem kell foglalkoznunk mint a gyakorlással, a tanítások megértésével, elmélyitésével. Ha ügyesek vagyunk, az otthoni gyakorlás erösebbé, hatékonyabbá válhat, s kevésbé tévedünk majd el. Az első 3-5 évben jó ha van melletünk egy olyan személy, aki segít, támogat, esetleg kijavít bennünket.

DE GYAKOROLNUNK, ELSAJÁTITANI A TANULTAKAT NEKÜNK KELL!!!

Ha valamit nem értesz, nem tudod hogyan állj hozzá, az sosem baj... A gyakorlásban nincs rossz, és nincs baj - csak a gyakorlás van! Ha nem megy valami, kérdezz! A cél lebegjen a szemed elött, ne a félelem, hogy valamire nem vagy képes...

Csak egy út létezik: A GYAKORLÁS!

Mindenkinek sok sikert 


Az örök változás elve - tao

Sokan ragaszkodnak a definíciókhoz, logikus, bármikor reprodukálható magyarázatokhoz. A tao nem ilyen... sőt, ha megfigyeljük maga az élet sem ilyen... amit megmagyarázhatunk az csak az elme megközelítése, a felszínen látszó színes-szagos árnyékok összessége - nem az állandóság, vagy a valóság. A valóság sosem állandó, minden pillanata értékes, folyamatosan alakul, változásban van... ahogy az idő sem állandó. Hol gyorsabban telik, hol lassabban. Olyan dolgokhoz kötjük magunkat melyek, bár nem vesszük észre, illuzórikusak, hol elhalványulnak, hol felerősödnek, hol eltűnnek, hol felbukkannak, mi mégis állandónak gondoljuk, és ragaszkodunk hozzájuk. Ilyenek például az emlékeink, vagy gondolataink. Ha ma valaki az eszembe jut és kellemes érzés tölt el, majd történik valami holnap, és máris kitörölném az életemből...

Minden ami felbukkan a tudatunkban gondolatok, érzelmek formájában pillanatnyi csupán... ma így érzem, ma így gondolom, holnap másként... akkor mi az ami fix benne? A ragaszkodásunk... Egy elképzelés, hogy holnap is így, vagy úgy lesz. Rendszeresen hol a múltban, hol a jövőben élünk (fejben), miközben nem vesszük észre mi van Most! Ebből alakulnak ki félelmeink, ragaszkodásaink, előre vetítet elképzeléseink, és ha nem aszerint történnek a dolgok, csalódunk, bosszankodunk, befeszülünk... ez se testileg, se energetikailag, sem szellemileg nem kívánatos állapotokhoz vezet. Így távolodunk el önmagunktól, a valóságtól. Ezért az első leckék egyike így szól: tanulj meg felejteni!

A következő hogy lazulj el, teljesen! Természetesen a kezdetekben ez sem egyszerű feladat. Ezért vannak gyakorlatok, ezért vannak a tanítások. A folyamat a nyugati megközelítéstől abban tér el, hogy fordítva kezdjük a folyamatot. Nem az elméleteket vesszük át elsőként, hanem a gyakorlatot... Miután a mester ad egy egyszerű feladatot, gyakorjunk... Persze fogalmunk se lesz arról, jó e amit csinálunk, de pont ez a lényeg... Nem kell tudjuk.. Csak figyeljük meg magunkat gyakorlás közben (ha szükséges jegyzetelhetünk is) Minden ami bennünk van az eredendöen azért van, hogy használjuk, ez lesz számunkra az "üzemanyag" amivel dogozhatunk (legyen az bármilyen is). Majd idővel megkérdezi a mester, hogy hogyan sikerült a feladat, mit figyeltünk meg, miket tapasztaltunk. Ha a feladat sikerült, mehetünk tovább, és jön a következő gyakorlat, feladat. Ha nem sikerült, kérdezzünk, illetve gyakoroljunk tovább. 

Ne feledjük: minden tapasztalás tapasztalás - az is tapasztalás ha valami nem sikerül, vagy csak nehezen megy. Ne itélkezzünk - magunkról sem! Ilyenkor vizsgáljuk meg magunkat, kipihenten kezdtük e meg a gyakorlás, tudtunk-e figyelni arra ami a feladat, nem terelt-e el valami bennünket, illetve értjük-e "mit kell csinálnunk"...  

A mester ilyenkor adhat pár instrukciót, de gyakorolnunk nekünk kell! Egy idő után a mester már nem kérdez, csak csendesen ránk néz, és mélyen hallgat. Ha ezt a csendet meghalljuk és a mesterrel megyünk ebbe a csendben, meghallhatjuk a tanítását is. Ettől a pillanattól kezdve a mestert már csak ritkán fogjuk látni, mindig velünk lesz. Ekkor jön a gyakorlás következő fázisa, mert ahogy haladunk előre, egyre több mindent kell "tudnunk" (alkalmaznunk), miközben egyre több mindent kell elfelednünk. Egyre ellazultabbak leszünk, fokozatosan távolodunk addigi életünktől... míg az idő egyszer csak megáll bennünk, s körülöttünk, s megnyílik a tér... megérkeztünk a Mostba...


WuWei


E fogalom meghatározása nem könnyű. Nem könnyű, mert olyan dolgot foglal magában, amit a nyugati emberek elméje nehezen tud értelmezni. Definíciója szerint: "nem cselekvést" – "cselekvés a nem cselekvésben" jelentést tükröz, de ennél többről van szó… S mindjárt egy nyelvi nehézség… nem több… talán mélyebb(?), de mindenesetre spontánabb.

A világban való mozgások természetes megnyilvánulása, illetve az arra adott spontán s mégis tudatos reakció… Ha az energia nem mozdul, mi miért mozdulnánk… de mivel az energiának természete a mozgás, mi is vele mozgunk. E közben sok érzés, zavaró gondolat is beléphet, de ezek csak jelző táblák, irányjelzők, ne ezekre figyeljünk, maradjunk a Jelenben. A jelenben nincs semmi zavaró… Természetes, nyugodt, és spontán VAN.

Az abszolút csendben, abszolút elmementes állapotban, spontán reagálni a dolgokra… valami ilyesmi a WuWei. (megvalósítani számomra könnyebb – nem akarom megérteni, csak megengedem, hogy legyen, kiüresítem magam, s megtörténik, akkor, ott, és úgy ahogy meg kell jelenjen. Nincs benne szándékosság, elképzelés, vagy eltervezettség, nincs benne kontroll, mégis tudatos…

A Jelenlevés Tudatos Csendje



Gyakorlatok


A gyakorlatok rendszere összetett. Az elsők között a hármas egység létrehozását kell elérnünk. Ez a testünk, az energetikai szintünk és a szellemi hozzáállásunk egységének a megteremtése. Ehhez elsőként egy komplex feladatot szoktak adni: a "Test tudatosság" felépitése

A kezdő gyakorlatok a következő kép épülnek fel.

Testi gyakorlatok: nyújtások, lazítások, mozgás koordinációs gyakorlatok - chikung

Energetikai gyakorlatok: Légzések, chikung, a három energia mező megfigyelése, "kistűzkör" megfigyelés - keringetés, majd a "szélkör" megismerése, gyakorlása

Szellemi gyakorlatok: meditációk, taoista elvek megismerése - taosita gondolkodás, erkölcs, erények

Ezek mellett elméleteket, alapgyakorlatok megismerése is fontos, pl. yin-yang megkülönböztetése, a tao felosztása, az öt elem ismerete, a nyolc erő elmélete, valamint a 64-es rendszer áttekintése (ezekhez tartoznak gyakorlatok is).

...és ami természetesen mindezt összeköti, átöleli, elméletben és gyakorlatban egyaránt, nem maradhat ki a tai chi chuan. Kezdetben pusztakezes formagyakorlat formájában, később eszközökkel... 

Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el