Tao (dao)

Azt mondják, a tao megismerhetetlen és rejtélyes... "bármi, amire rámondjuk hogy a tao, az már biztosan nem is az" - szól a tanítás.

Járjunk ennek kicsit utána. A tao nem behatárolható, nincsenek formái, keretei, mégis mindenben benne van... ennél fogva bármi amire rámondanánk, hogy "ez" vagy "az" a tao, kerettel, formával rendelkezne, és mint azt az előbb megjegyeztük, keretek közé, azaz formába nem zárható - vagyis az nem a tao.

Ez az abszolút, végtelen (kozmikus) tér, vagy ha jobban teszik, buddhista kifejezéssel élve az üresség. Ebből az ürességből születik minden, s ide is tér vissza, megállíthatatlanul, feltartozhatatlanul. Ez az üresség nem a semmi. Ellenkezőleg, ebben van benne a "minden". Az üresség a minden! Mindennek eredendően üresség természete van, bár ezt jelen elanyagiasodott világunkban nem könnyű belátni. Pedig mindennap a szemünk előtt van... Nézzük az évszakok változására - hová lesznek a nyári virágok, s ősszel a falevelek? Hová lesz a tél hava, miután felmelegszik a levegő? Hová lesznek az emberek, miután kialszik bennük a fény? Hová lettek a pillanatok, melyek pár napja történtek velünk? Emlékekké lettek, majd szép lassan elhalványulnak, s eltűnnek. Miután itt hagyjuk e létet, már senki sem fog emlékezni rájuk...

A tao-t szinte lehetetlen meghatározni, s valójában nem is szükséges, ettől nem lennék hozzá közelebb (sőt), mégis "nyakon csíphetjük", s ez által megismerhetjük működését.

A tao az állandó változás maga, a többi mulandó. Csak a változás örök. Csak a tao örök! És ez minden pillanatra, minden lényre, minden jelen létezőre igaz.